~Arca még mindig itt lebeg a szemem előtt.
Igen, most is határozotttan látom Őt.
Könny szökik a szemembe , hogyha Rá gondolok.
Bár tudom,álmát vigyázzák az angyalok.
Rengeteg az emlék,hiányzol nagyon!
De ide már sosem térhetsz már vissza,tudom.
Hiába várlak Téged, talán jobban, mint rég.
Az otthonod a végtelen csillagos ég.
Messze-Messze tőlünk,hozzánk nem jöhetsz már,
Nekem is mennem kell hát utamon tovább.
Az út, melynek végén remélem találkozom veled.
Szemembe mindig élsz, sosem feledlek.
~Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel.
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel.
Gyűlölöm a cipőd, s ha átjár tekinteted tőre.
Gyűlöletem oly heves , hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, gyűlölöm ha hazudsz és azt is gyűlölöm ha nem.
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém.
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem, szemernyit sem gyűlöllek én.
Minden szem másképp sír, minden kéz másképp ír,
Minden levél lehullik. Egyszer minden elmúlik.
Minden szív másképp fáj, máshogy szól minden száj,
minden élet mást remél, minden lélek mástól fél.
Minden hegy másképp áll,minden madár másképp száll,
Minden perc eltűnik, Egyszer minden megszűnik.